Jellemzői:
Növekedési forma: Bokros habitusú, sűrű ágrendszerű cserje vagy kis fa.
Végső magassága: 2–3 méter, de dézsában kisebb marad.
Lombja: Sötétbordó–fekete, fényes, ovális levelek.
Virága: Élénkpiros, dús fürtökben, akár 20–25 cm hosszú bugákban.
Virágzás ideje: Júliustól szeptemberig, hosszú és intenzív.
Télállósága: kb. -15°C-ig védett fekvésben, vagy takarással.
Tűzpiros virágzás: Nyár végére, amikor sok növény már fárad, ez a fajta akkor kezd igazán ponpázi.
Tartós díszítőérték: Lombozata és virágzása is hosszú ideig díszít.
Gondozása:
Fényigénye: A napfény intenzitása meghatározza a lombozat sötétségét és a virágzás bőségét, árnyékos helyen gyenge növekedésre és halvány lombszínre kell számítani.
Talajigénye: Lazán rétegzett, jó vízáteresztő talajt igényel, túl kötött, agyagos talajban a gyökerek könnyen befulladnak, lazítás komposzttal, perlittel, homokkal ajánlott.
Ültetése: Legjobb tavasszal, fagyveszély elmúltával elültetni, Dézsába egész szezonban ültethető, ha nem éri fagy.
Öntözése: Friss ültetés után rendszeres, bőséges öntözés szükséges, begyökeresedett állapotban mérsékelt vízigényű.
Tápanyagellátása: Tavasszal érdemes komposzttal vagy lassan oldódó díszcserje-táppal tápozni.
Fagytűrése: -12, -15 °C-ig bírja, de csak napos, védett fekvésben.
Metszése:
A selyemirtusz kizárólag az adott év új hajtásain virágzik. Ezért a metszés nem opcionális, hanem alapvető fontosságú.
Tavasszal (március–április) metszük vissza drasztikusan.
Az előző évi hajtásokat 2–5 rügyig vágjuk vissza.
Ez nem gyengíti, hanem serkenti az erőteljes hajtásnövekedést, ami a virágzás kulcsa.
Lehet bokrosra vagy fácskára is nevelni, a formázás szabadon alakítható.
Alkalmazása:
Szoliterként térhatárolóként vagy csoportba ültetve modern díszágyásba.
Hátteret adhat világos lombú évelőknek, díszfüveknek.
Dézsába: Terasz, bejárat, erkély dísze lehet, magas, modern kaspóban különösen elegáns hatást kelt.
