Jellemzői:
Lombozata: A fajta különlegessége a márványosan tarka leveleiben rejlik. Fiatal levelei rózsaszínes-piros árnyalatúak, később zöld alapon fehéres-rózsás mintázat jelenik meg, idősebb levelei mélyzöldek, a széleken halvány vagy fehér szegéllyel.
Virága: Tavasszal (április–május) tömegesen hozza fehér, illatos, 8–10 cm-es bugavirágzatait.
Mérete: A korona kb. 60–80 cm átmérőjű.
Gondozása:
Fényigénye: Napos vagy félárnyékos helyet kedvel, teljes árnyékban a levelek tarka színezete elhalványul.
Hőigénye: Mérsékelt éghajlatot kedvel, -15 °C-ig általában fagytűrő.
Szélvédelem: A hideg, szárító szelet nem szereti; védett fekvésben fejlődik szépen.
Talajigénye: Jó vízáteresztő, lazán kötött, humuszos kerti talaj az ideális, kerülni kell a pangó vizet – a gyökér könnyen rothad.
Vízigénye: Közepes, nyáron, főleg a meleg hetekben rendszeres öntözést igényel, de ne álljon vízben.
Tápanyagigénye: Tavasszal örökzöld tápoldattal vagy komposzttal érdemes megtrágyázni.
Metszése:
Időzítés: Február végén, március elején, még a hajtásindulás előtt.
Cél: a korona alakjának megtartása és a sűrűbb hajtásnövekedés elősegítése.
A virágzás utáni enyhe visszametszés fokozza a hajtásképzést és az új, rózsaszín levelek megjelenését.
Az elhalt vagy beteg ágakat mindig el kell távolítani.
Alkalmazása:
Szegélyként vagy térhatárolóként ültetve.
Törzses változata kiváló teraszra dézsás növényként is.
Modern és mediterrán kertekben különösen látványos a tarka lombja miatt.
