Jellemzői:
Típusa: örökzöld, törzses kis fa.
Koronája: Sűrű, jól elágazó, félgömb alakú.
Levele: Bőrnemű, fényes, ovális.
Tavasszal: Élénk piros hajtások.
Nyáron: Sötétzöld levelek.
Ősszel és télen: A lomb egy része vöröses árnyalatot kap.
Virága: Május–júniusban nyíló fehéres, illatos virágzatok; méhcsalogató.
Termése: Apró, piros bogyók ősszel, melyek sokáig a növényen maradnak.
Gondozása:
Fényigénye: Napos vagy félárnyékos helyet kedvel.
Talajigénye: Jó vízáteresztő, tápdús, enyhén savanyú vagy semleges talaj ideális.
Vízigénye: Közepes, a hosszan tartó szárazságot nem szereti.
Télállósága: Mérsékelt; hideg, szeles helyen a levelek károsodhatnak, ezért védett fekvés ajánlott.
Metszése: Évente 1–2 alkalommal, virágzás után vagy nyár elején; a fiatal hajtások színeződése fokozható vele.
Tápanyagigénye: Tavasszal örökzöld tápoldat vagy komposzt ajánlott.
Öntözése: Különösen edényben rendszeres.
Alkalmazása:
Szoliterként, díszedényben, bejáratok mellett vagy formális előkertekben különösen elegáns.
Társítás: jól mutat levendulával, puszpánggal, borbolyával vagy díszfüvekkel.
Alakja és lombszíne miatt egész évben díszítő értékű.
